világirodalmi bejegyzések

Most úgy tűnik nekem, hogy körübelül mennyiségre megvannak a bejegyzéseim (bár az utolsó rövid lett), a minőség felől nem én döntök. Mégis, ha valami miatt keveselné a tanárnő, írok egy rövid összefoglalót a 19. század második felének világirodalmáról, hátha beleszámít és szépít valamit. (mert nem azért csinálom, minha olyan sok időm lenne)
Tetszik ez a korszak. Nyilván azért tanuljuk külön, mert egészen más, mint a többi, jól elkülöníthető, mégha közel sem egységes. De én is azt mondom, hogy teljesen eltér ez a korszak az eddigiektől. Máshogy vélekednek dolgokról, más szemmel nézik, máshogy látják a világot. Szerencse, hogy egy korszak elején  mindig beszélünk a kor világnézetéről, de tényleg fontos tudnunk ahhoz, hogy átérezhessük a versek, művek mondanivalóját. A fiatalságnak tetszik egy szecessziós ábrázolásmód, ahol nem cicóznak sokat azon, hogy lenne tökeletes. A spontanitást hirdeti. Ebben a korszakban talán a romantikánál is nyersebb a megfogalmazás mód, ami a szimbolizmusnak köszönhető, más különben kiírna egy dögről, vagy egy elfogott albatroszról. Kijelenítene meg egy sirályt három féle alakban és kinek jutna eszébe hatalmas értékké emelni egy vadkacsát. Félelmetesen színes világ tárulkozik ki. Egy teljesen más világ, egy teljesen más irodalmi nézőpont, egy teljesen más irodalom. Mégha a világ és az irodalom ugyanaz is, mégis máshogy jelenítik meg ezek az írok és költők. Zseniális, ahogyan változik az idő, mennyire más lesz minden.
Ma nagyon modern művekkel találkozhatunk, vajon ha nagymama leszek, akkor már a rap művészeket is tanítani fogják irodalom órán. "Tinódi Lantos sebestyén ezeket énekelve adta elő", Snoop dog meg reppelve. Ne botránykozzék meg nagyon a tanárnő, de mindig is érdekelt, hogyan fog kinézni a tanítás unokáim számára. Gyakran játszom el a gondolattal, de persze biztosra soha nem mehetek, hiszen lehet, hogy addigra eljöna világvége:P. Mindenesetre jó látni, hogy szinte mindig van valami új, amit a világ kitalál, hogy ne legyen olyan unalmas és sablonos minden. Ez így tökéletes, színes és érdekes. És mindig lesznek irodalmárok akik a maguk íze szerint fűszerezik majd.

Bocsásson meg a tanárnő, ha félelmetesen nagy tévedéseket írtam, csak eszembe jutottak dolgok a korszak nagy alkotóiról :) és gondoltam feláldozok még egy kis időt a bejegyzésükre.

Fájdalom

Csak, hogy meglegyen a kellő számú bejegyzés, úgy halottam egy műről többször is lehet írni. Hát ez most aktuális, úgy hogy elmondom a véleményem az alapján amit most már megtapasztaltam. Mikor olvastuk furcsa volt, hogy miért fontos számára, hogy beszámolhasson a legkisebb részletekről, a kórházról, a temetésről stb. Nem értetrem mire jó ez neki, de most már megértem. Nekem is jól esik, ha elmondhatom, hogy történt, akár az apró részletekig. Gongolkodtam rajta, miért is lehet ez így és arra jutottam, ami reális is és egy szemernyi rosszindulat sincs benne, hogy evvel akarjuk éreztetni magunk (és mások) számára, hogy mennyire fontos volt az illető személy. Furcsán hangzik és nem világos, hogy miért van erre szükség, de mégis van realitása. Talán ez magyarázza azt bis, hogy végül Jonának, miért esett jól az is, ha a lova meghallgatta. Nem kellett, hogy válaszoljon (mint a blog) csak egyszerűen könnyíteni tudott ezzel a lelkén. És itt szeretnék hálát adni Istennek azért, hogy nekem annyi barátom van, akiknek elmondhatom, meghallgatnak, figyelembe veszik és segítenek. Köszönöm mindenkinek!!!

Ibsen : Nóra

Ezt a műt csak Panka beszámolójából élvezhettük, talán jobb is.:) De ez így röviden is tömören tetszett. Az egész történet jó volt, mégis most csak annyit emelnék ki belőle, ami igazán megfogott, hogy Nóra ott hagyja családját azért, hogy megtalálja Önmagát. Heuréka! Ez egy kissé olyan mintha egy holywoodi filmről beszélnénk, de Ibsen ezt már megírta a 19. sz-ban.
Tehát fontosnak tartom, hogy egy olyan kapcsolatban éljünk, amiben önmagunkat addhatjuk, ahol nem kell meghasonulnunk, ahhoz hogy megfeleljünk a másiknak. Nóra abban különbözik ebben a többi önáltatótól, hogy Ő ezt észrevette és tudta, hogy nem ez a rendje és mert változtatni rajta. Anyukám szerint az emberek nagyon sokáig tudják becsapni saját magukat. És fenntartják annak a látszatát, hogy ez a normális. Amikor ez a hazugságra épült kártyavár összedől, sok fájdalomba kerül, de akkor még nincs veszve minden. Újra kezdhetik az Életet anélkül, hogy megint ugyanabba a hibába esnének. Evvel akar megpróbálkozni Nóra is. Miért ne járhatna sikerrel?
Evvel kapcsolatban eszembe jutott egy film, amit a napokban néztem: Szeretném, ha szeretnél. A címe sokat sejtet. A főszereplőnő, olyannyira pedáns és szabály követő volt, hogy képes volt magának bemesélni, hogy jó lesz az is, ha hozzámegy egy olyan férfihez, akit nem is ismer és nem is szeret, mert akit az igazinak hitt az völegény egy általa szervezett esküvön. Ugyanaz nap lenne az esküvöjük, de egyikük se házasodik össze. A férfi és párja rájönnek, hogy nem is akarják igazán és hogy olyan rég vannak együtt, hogy már nem is tudják, mit is akarnak valójában. Az esküvőszervező családja pedig nem bírja végig nézni, hogy a lány belekényszeríti magát a frigybe, mert azt hiszi ez a helyes és hogy úgyse lehet jobb. Igazi csöpögős amcsi film és természetesen happyend. A völegény olyan szinten nem tudta önmagát adni a kapcsolatban, hogy az valami félelmetes. Papucs volt és mindig engedett a mennyasszonyának. Kiborító, de rájöttek, hogy nem ez a rendje és mertek kilépni az önhitegetésből, (mégha bent várta őket a násznép akkor is), mert nem akartak hazugságban és kártyaromokban élni.
Elhitetni magunkkal, hogy jobb nem lehet a legnagyobb hülyeség, mert az Úr számunkra a legjobbat készítette elő. Nórának saját bőrén kellett megtanulnia, hogy milyen házasságban nem érdemes élni. Neki nem volt más lehetősége, de ha okosak vagyunk és más emberek hibájából tanulunk nekünk jobb lehetőségeink vannak, bármilyen csöpögősen is hangzik. A filmekben ma már nem sok realitást látunk, ezért talán Ibsen példája hitelesebb. Még jó, hogy megírta és így van miből tanulni.

Ibsen: A vadkacsa

Színházzal együtt már egészen más élményt nyújt. Az olvasói fantáziák másként jelenítik meg maguk előtt a történetet. Egy színházrendező mások előtt is megjeleníti ezt a képet. Merész válalkozás! Nem tudom, hogy az én variációm mennyire lenne eladható egy színházi közönség számára. Egy biztos, hogy egyikünk elképzelése sem ugyanolyan, esetleg nagyon hasonlíthat. Megpróbálom összehasonlítani az én elképzeléseimet a színpadon látottakkal.
Mindenki számára meghökkentő volt Gregers Werle megjelenítése. Nem mondok ellen a rendezőnek, mert illet rá ez is. Én egy kicsit bénábbnak gondoltam. Persze ahhoz, hogy érvényesítse másokon a lökött elveit, keménynek és akaratosnak kell lennie, mégis előttem szelídebb kép állt olvasás közben. Jól tudom egy színpadon izgalmasabb egy ilyen kissé idegbeteg jellem, mint egy szelíd Gregers. Lehet, hogy naív vagyok, de Hjalmar Ekdalt nem gondoltam volna, hogy ennyire erőszakos és szeszélyes. Színpadon megjelenve nagyon heves volt, míg a sorok között ez lassabban játszodott le bennem. Tetszett Gina rendkívüli odaadása, mégha el is titkolta a múltját, akkor se lehetett érezni rajta, hogy ezt abból az okból csinálja, hogy fedhetetlen legyen. Az öreg Ekdal iszákosságával is izgalmat vittek a színvászonra, de mért is ne lehettek volna  komolyan problémái az itallal, bár ennyire nem gondoltam vészesnek. Tetszett a vakságát elrejteni próbáló öreg Werle és az apró jelek amiket eljátszottak ennek a megjelenítésére. Hedvig személyét visszahúzódóbbnak képzeltem el. A színpadon virgoncabb volt. És nagyon jó alakításai voltak az őt játszószínésznőnek. 
Kíváló alakítások voltak mind egytől- egyig, dehát ez egy színész dolga. Ügyes volt a színpad elrendezés és Hedvig hangja sem zavart engem annyira, mint másokat. Előszörre furcsa volt persze, de szerintem meglehetett szokni. Talán Ibsen drámája, azért igazán értékes, mert még a mai ember számára is emészthető és élvezhetően színpadra lehet vinni a mai kor szellemében.

fájdalom

Nem tudom illik- e ilyet írni, de mint  Jonának nekem is szükségem van arra, hogy kiírjam magamból. Most már megértem az ő helyzetét. Tegnap meghalt a nagymamám. Január 5-én lett volna 65 éves. 18 éves kora óta cigizett. Másfél évvel ezelőtt tüdődaganatot diagnoztizáltak nála. Kemoterápiát kapott egy ideig, amitől kihullott a haja. Mára már visszanőtt, mert le kellett állítani a kezelést, mert nem volt eredménye.  Többször került kórházba. Vért adtak neki. Egy hónapja leállt a veséje és művese kezelésre járt. Nagyon gyenge volt és nagyon lefogyott. Alig maradt meg benne valami.
Tegnap délelőtt kezelésről jött haza, egy rossz hírt is kapott a tüdejéről. Nehezen tudott bemenni a házba, majd lefeküdt az ágyába és békésen elszenderedett. Már nem fullad, nem fáj neki semmi, lélekben erős és a jó Istennél van, ahol nincs szüksége már semmire. Jobb neki. Mi itt maradtunk és sírunk magunk miatt. Végig ment rajtunk a gyász összes fázisa, de ott voltunk egymásnak. A papámmal nem találkoztam azóta, talán ő miatta fáj néha a legjobban a szívem. Nem tudom mi van vele, a hírek szerint nagyon maga alatt van. Anyukám is rosszul néz ki, ő se beszél sokat. Nem csak a ruhái feketék, hanem az arca, a szeme is. És nem eszik már 2 napja gyümölcsnél többet. Nem tudok, úgy oda menni hozzá, mint azelőtt. Távolságot tartunk egymás között. Igyekszem kímélni őt. Ő még láthatta mielőtt elvitték a Mamám. Azt mondta akkor sírt, de most nem tud.
Azt hiszem még nem fogtam fel. Azt akarom, bárcsak lenne annyi erőm, hogy vissza csináljam. A filmekben a színészek felállnak a színvászon mögött. Nem fér bele a szűk agyamba. Hiányozik, hiányozni fog. Az űr, amit maga mögött hagyott lesz igazán szembe tűnő, főleg majd, ha elmegyünk hozzájuk. Összegyüjtöm a közös emlékeket. Eszembe jutnak a finom ételek, sütik amiket készített, de tudom, hogy többé már nem ehetek belőle. És talán utánozhatatlanok. Nem beszéltem vele mindenről, nem mesélt el mindent, nem mutatott meg mindent. És nem tudtunk meg semmit arról, hogy mit gondolt az elmúlt hónapokban, hogyan viseltetett és hogy mit akart, nem lehetett vele beszélni erről. Csak, úgy elment. Nekem meg el kell engednem. Csak a szívemben őrizhetem.
Rettenetesen bánt, hogy szombat délelőtt nem tartottam Anyával, amikor kiment hozzá. Helyette aludtam, mert nekem előző este feltétlenül tévéznem kellett késő estig és ezt már soha többé nem tehetem jóvá. Talán sosem bocsátom meg magamnak. Ami volt elmúlt és már nem pótolható. Legalább még karácsonykor megajándékozhattam. De már nem bírtam rá nézni, ezért is féltem kimenni másnap. Nem bírtam látni ilyen állapotban.
Sokat gondolkodtam korábban, mi lesz ha... De most mégsem tudom, hogy kell viselkednem. Nem mondom, hogy nem mosolygok, de ettől még folyton rá gondolok. Nem tudom, hordjak- e feketét. Azt hiszem jól esne. Vannak dolgok, amiktől lelkiismeret furdalásom lesz.  És nem tudom illik- e, szabad- e, eltudok- e menni szilveszterezni. Jó bulinak ígérkezett. Szeretnék ott lenni, kérdés, hogy kibírnám- e és a többiek hangulatát sem akarom befolyásolni. Szerdán 11- kor temetik, addig itthon a családi fészekben óvjuk magunkat a külvilágtól. Talán utána könnyebb lesz döntenem. Segítsetek!!!

Ó, isteni szem,
oly messzi vagy fenn,
de mégis az ember,
úgy áld ide lenn.

A lelkemig ért,
nem fájhat a lét,
Rád bízom a szívem,
te jelzed a célt.

U.i.: ezt énekeltem neki karácsonyra. Nem bírtam Rá nézni, de egy pillanatra láttam a szemében, hogy érti. Hogy lehettem, ilyen balga, hogy ezt énekeljem neki. Azt hiszem többé messzire elkerülöm ezt a dalt. Túlságosan fáj!

Csehov: A cseresznyéskert

Háát! Meg volt aznap estére a limonádém. Manapság az emberek szappanoperát néznek, akkoriban olvastak. (Természetesen az volt a helyes magatartási forma:)) Áttudom érezni, hogy milyen lehet ott hagyni egy hőn szeretett gyermekkori helyet. Én nagyon tudok kötődni a dolgokhoz. Bár akkor azt nem értem, hogy Ljubov Andrejevna, miért hagyta ott a fia halála miatt. Furcsa számomra ez a menekülés. Ellenben tetszett az, hogy nem tulajdonított különösebb értéket a pénznek. Bár ez a drámában negatívan jelenik meg mégis végre valakinek az agya nem a pénzen járt, mégha esetében ennek nem így kellett volna lennie. Mint mondtam nagyon kötődök dolgokhoz, szokásokhoz. Jó példa volt nekem ez arra, hogy egy kicsit túllépjek ilyeneken. A szerelem ugyan furcsa mód jelenik meg Ánya és Trofimov kapcsolatával, mégis szüksége van a romantikus lelkemnek arra, hogy szurkolni tudjak nekik. Varjának is szurkolok, hiszen ő még talán meg is menthette volna a birtokot azzal, ha összeházasodik az újdonsült tulajdonossal, Lopahinnal. Ám ez elromlott azzal, hogy az emberek között nehezen keletkezik őszinte komunikáció.
Megjelnik még egy szerelmi szál a cselédek között is ám azzal, hogy Jasa a szívtipró vissza megy Párizsba, számára egy gonddal kevesebb. Nem fair ez Dunyasával szemben, de mégis talán a bénácska Jepihodovot kell sajnáni ebből a háromszögből.
Megjelenik a pénzét szóró, a munkára rest és önmagukat sirató, a múltukat visszasíró elszegényedett földbirtokos, akiket valahogy nem tudunk sajnálni. Talán a legnagyobbat az egész drámában az öreg Firsz sorsa üt, akiről mindenki elfeledkezik és ott marad a hátrahagyott múltban.

U.i.: Sajnos ilyen távlatba már nem tudom visszaadni az olvasás élményét, de remélem egy kicsit bele lehetett kóstolni.

Csehov: A sirály

Sirály volt! Na jó nem annyira! Egy fiatal ember kudarcáról olvashatunk benne. Miközben azt szeretné elérni, hogy talán az anyja magán kívül néha a fiára is figyeljen, elege lett a megszokott, a konzervatív dolgokból és újítani akart. Csak épp balul sült el mert még ekkor is anyja csak saját önérzetével tudott foglalkozni. Amit Trepjov nehezen viselt, hiszen fontos volt számára. Művészi ambiciója segítségével próbálta megszerezni anyja figyelmét, szeretetét.
A másik nagy problámája Trepjovnak az lehetett, hogy szerelmes volt. Ez önmagába nem lett volna akkora probléma, ha viszont szeretik és nem ragadja el a hölgyet a csalfa "művészet". És nem Trepjov forradalmi ötletei ragadták el Nyinát, hanem Trigorin. Ellenben Trigorin volt a "kitömött sirály". Aki valami miatt nem nőtt fel az emberi érzésekhez.
Trepjov újítása kudarcba fullad talán nem is magától az újítástól nem tudta befogadni őt a társadalom, hanem azért mert annyira meg akart felelni. Végül önmagának nem tudott megfelelni.
Nyina azért válhatott sikeressé, mert túl lépett azon, hogy az élet színjátszás. Szerepeket játszunk mindannyian, mégis azzal, hogy megtalálta önmagát mélységében tudott megmutatkozni a színpadon. Belátta, (amit a legtöbb felhajtott sztár nem), hogy a művészet szolgálata nem egyszerű. Hatalmas kereszt, hinni kell a hatalmába, ha már egyszer bekerített. Remélem én is meg tudom valósítani magam a művészet segítségével.

FÁJDALOM

És most nem a forgalmi vizsgámról szeretnék írni, hanem Csehov művéről. Leírja, hogyan próbálja meg feldolgozni egy pétervári kocsis fia halálát. Az embereknek nagy fájdalmat jelent, ha gyermekük előbb hal meg, mint ők. Szegény kocsis már egy hete azon nyomasztja magát, hogy a fia itt hagyta. Pedig tán neki kellett volna inkább meghalnia, elvégre is ő az idősebb és a fiatalságnak még élnie kellett volna. Az embereknek szükségük van arra, hogy kibeszéljék magukból a fájdalmat. (Ezt nagyon jól tudom.) És Jonának nincs senkije, aki meghallgatná. Próbálkozik ugyan elmondani, de a nagyvárosi élet zajában, senki sem hallja. Az a baj, hogy a rohanás miatt semmi személyes nincs a nagyvárosi életben, mint azt esetleg már megszokhatta  Jona falun. Az emberek egy nagy városban kősziklába zárják érzéseiket. Mondhatni személytelenné válnak.
Az egyetlen, aki meghallgatja a ló. Számára nem kínos a téma, nem menekül előle, nem kerüli. (nem mintha tudna.) Mai ember számára a halál, mint téma kerülendő, pedig régen ez teljesen hozzá tartozott az élethez. Ennek ma is így kéne lennie. Ám a SATantenna azt sugározza, hogy kerüljük el az érzelgősséget, pedig ez hozzá tartozna a létünkhöz, az emberségünkhöz.  Evvel kell szembe néznie Jonának is és talán erre a szomorú tendenciára akarja felhívni figyelmünket Csehov. Minden esetre mi figyeljünk oda ember társainkra és a saját érzéseinkre, hogy megőrizhessük emberségünket.

Nem MESE!!!

 Volt egyszer, hol nem volt egy apró falu. Ez a falu arról volt nevezetes, hogy minden lakója ősidők óta kesztyűt hord. Az emberek télen nyáron kesztyűt viseltek. Volt szőrme kesztyű, börkesztyű, muffok, karmantyúk, de voltak egészen szerény kötött kesztyűk. A jobb fajták gyapjúból voltak. Ilyen volt Ödön kesztyűje is! Bár nagyon szegény családból származott a legutóbbi karácsonyra összekuporgatott a családja egy új kesztyűre valót, mert a régi már teljesen elfeslett és télen fázott benne Ödön keze.
  Egy hideg téli délután történt, amikor Ödön az iskolából tartott hazafele. Egy kesztyűmarcangoleb ellopta a kesztyűjét. Hiába kergette nem tudta visszaszerezni és a kutya szét marcangolta a kesztyűt. Tudta, hogy anyukája nagyot fog csalódni benne és még az is lehet, hogy apukája elnáspágolja. De kezdett besötétedni és hideg is volt, fázott Ödön keze, hát mit volt mit tenni lehorgasztott fejjel elindult haza fele. Útközben nagyon megcsodálták, hogy miért nincs rajta kesztyű. A szigorú anyukák csóválták a fejüket, a haragos apukák fenyegetően rászták a kezüket és a roszzindulatú nénik egymást kérdezgették: "Hát ez a gyerek meg, mit képzel magáról?" Ödön már majdnem sírt mire haza ért. Az nap senki nem akart játszani vele és nem hívták a barátai üveggolyózni a szomszéd kisfiúhoz. Csak magányosan üldögélt a kemence zugában és sírt.
 Annyira el volt szomorodva, hogy elhatározta, világgá megy. Alig tett pár lépést az utcájukban egyszer csak megszólította egy kislány, hogy miért sír. Ödön tudta, hogy ő az újlány az iskolából és hogy nem rég költöztek ide a családjával. Elmondta neki, hogy ebben a faluban mindig kesztyűben kell lenni. A nélkül csúnyán néznek rá az utcán a nénik, fenyegetően a bácsik és a gyerekek nem játszanak vele. És amiért elhagyta a sajátját az anyukája csalódott benne és az apukájától 25 kapott a fenekére mogyorófa vesszővel.
 A kislány csodálkozott Ödön csúf sorsán. Elmesélte neki, hogy ők nagyon messziről indultak a családjával, mert nem hordtak prémes sipkát és ezért a falu kitagadta őket. Azóta bejárták a világot és rájöttek, hogy akkor vagy igazán ember, ha egyedi és utánozhatatlan vagy. Ödön örült, hogy ezt elmondta neki a kislány és megtanulta: " Az légy, aki vagy! Érezd jól magad..." és nem számít mit mond a többi ember, most már jó neki kesztyű nélkül is. És azóta együtt játszanak délutánonként és a kislány megtanította Ödönnek a dalt. Ödön most már egy csöppet sem bánja, hogy az nap találkozott azzal a kesztyűmarcangolebbel. Szívleljétek meg ti is a dal sorait, én már megtanultam a leckét, dudólgassuk együtt. A mesének vége. Aludjatok jól! Álmodjatok szépeket! Jó éjszakát gyerekek!

17 vagyok!

És igen a várva várt bejegyzés. Bár mostanában nem nagyon volt időm blogolni, ezért most pótolom a hiányoságom. Igen, 17 lettem! Hogy milyen érzés...? Jó! Bár már két héttel előtte mondogattam, hogy 17 vagyok, de vizsgát csak valódi 17 évesen tehettem. Ezért más 17-nek lenni, mert már túl vagyok egy sikeres rutin vizsgán! Kis kegyelemmel, de átmentem. Bár a valódi tudásom nem érzem, de majd az új oktatónál kedden kiderül mit tudok valójában, a papírtól független. Nem hiszem, hogy forgalom képes vagyok, de ezt nem én döntöm el. Remélem jó lesz az új oktató. Szükségem van jó élményre! Szülinapomra jogsit kapok, már a jó biziért is azt kaptam, mikulásra és karácsonyra is azt kérek! Nem kis tétel, van mit törlesztenem. De mint apróságok kaptam tündért! Ez már a mániám marad: tündérek és pillangók. Az ember 17 évesen is szükségét látja az apró kedvenceknek. Kaptam egy halom csokit! Fogynia kéne, de úgy én nem fogyok. Azért ne féltsetek lesz kivel megosztanom. Ezúton is köszönöm az ajándékokat! Sweet 17!!!

twilight

Rászántam magam és megnéztem tegnap este az Alkonyatot! Kellemeset csalódtam. Előzetes ismereteimmel ellentétben nem volt olyan "borús", mint vártam. Tetszett!!! De elhatároztam, hogy nem leszek fun! Nagy rajongók között elszokott hangozni a kérdés, hogy ki jön be jobban Edward vagy Jakob? Én nagyon szeretem az indiánokat, de most kivételt teszek és a fehérre szavazok. Sajnos kicsit hullán néz ki és ritka pillanatokba helyes csak, de ettől még számomra vonzó, a viselkedése miatt. Rájöttem mi tud nagyon megfogni egy pasiban (filmekben) (kinézettől függetlenül) ha annyira odaadóak a lány iránt. Hát igen egy kis romantikával, titokzatossággal és nagyon sok szeretettel engem le lehet venni a lábamról. Bárcsak lennének a valóságban (körülöttem) is ilyen fiúk!

Rilke: A PÁRDUC

Kifejezi azt, hogy a magány, a bezártság, mennyire rabul ejti (itt negatív hangként) a lelket és a szív a kívülről érkező hatások előtt már teljesen kővé dermed. Beszélhetünk a költő magyányáról, bezártságáról, de sokkal érdemesebb megemlítenünk a mai embert, aki saját csapdájába esik. A pénzhajhászás, a beteges megfelelni akarás, a rohanó világ, a média negatív behatása, vagy saját gondolatai, érzései csapdájában éli mindennapjait. Igen, ezek mind olyan hatások, amitől begyöpösödünk és konzerválodunk, míg meg se érint, ha balesetet látunk, vagy ha áttaposunk mások lelkén. A vers nem írja, hogy ez ellen mit tehetünk, de talán, ha érzékenyekké válunk az apró dolgokra, álmokat szövünk és lélekben gyerekek maradunk egyszer kinyílnak a kapuk és eljön a mennyek országa. (de ez addig is titok)

Mallarmé: TENGERI SZÉL

Elvágyódik! Elégedetlen a jelen életével. Túl akar lépni a normál világon és önálló utat keres. Az is mindegy, ha oda vész, csak a mostani állapotból szabadulhasson. Nem akar ő senkit megbántani evvel, csak révbe akar érkezni saját magával. Csak egy lelki utazás, ami kikapcsolja, meghozza az ihletet és amivel eleget tehet a költői elvárásoknak. Amiknek eddig annyira megakart felelni és most már egy kicsit sem számít.
Megértem a költő vágyait. Néha csak egy kicsit elrepülni (elhajózni) és megtalálni a szívemnek kedves (matróz) dalt, ami által kiteljesedik az életem. Jelen helyzetben jobb, ha csak a feladatomra koncentrálok és majd eljön az ideje a dalok szárnyán és a muzsika hangján, hogy biztos helyet találok magamnak.

Rimbaud: A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE

Egyszerű és lényegre törő. Mégsem értek egyet vele. A mai ember számára, (de nekem legalább is) más jut eszembe egy magánhangzóról, vagy éppenséggel semmi, mert nincs rá időnk gondolkodni ezen. Még jó hogy vannak költőink akik ilyenekről írnak és így bennünk is felmerülhet a gondolat a magánhangzókhoz fűzött érzelmeinkről. Minden esetre (nem sokat törtem raja a fejem) nekem főként pozitív dolgok jutnának eszembe és biztosan nem a kihányt vér vagy a légy fara. Ez túl elvont egy hétköznapi ember számára. De attól értékesek a versek, hogy a költők más nézőpontból világítanak rá a dolgokra. A világ ettől lesz színes és érdekes, hogy a különböző megismeréseket  összeadjuk. Hisz mindannyian más szemmel látjuk a világot.
"az Ő szeméből!"

Verlaine: ŐSZI CHANSON

Szép vers. Teli van összecsengéssel, amitől nagyon dallamos és fülbe mászó lesz. Végig viszi az ŐSZ metaforáját(?), az elmúlást és kifejezi elvágyódását. Egy kicsit nosztalgiázik, majd belefárdva felsóhajt.
Mintha az egész vers (szintén!) csak egy sóhaj lenne. Kedves dalocska, de sokkal többet nem tudok írni róla, a rövidsége miatt és az egyértelmű mondanivalójából kifolyólag.

Baudelaire: EGY DÖG

Abszolút groteszk. Leírja mennyire undorító ez a tetem, de mégsem iszonyattal, hanem talán még kedvesen is. Hasonlítja muzsikához, gabonához, álomhoz. Ezek egyik sem undorító dolgok, SŐT... Mégis amikor a kedveséhez hasonlítja megéreztem benne egy olyan valósághű meglátást, ami hiába fáj. A múlandóság gondolata van benne, mégis mintha költőként Rá ez nem vonatkozna és őrizné örökérvényűen gondolatait, szerelmeit, létezését. ÉS TÉNYLEG! Azóta is emlékszünk Charles Baudelaire nevére és tudunk szerelmeiről is. Ő ezt már akkor is tudhatta. Ám az hogy egy döghöz hasonlította, mégis teljesen abszurd. Mint finom érzületű lány nem díjaztam a dögről leírtakat, főleg ezt a nőkhöz hasonlítva. De be kell látnom, hogy itt nem kigúnyolja ezzel a nőket, csak kimondja a valóságot és biztosít arról, hogy bár mi is elrohadva végezzük emlékünk örökre megmarad. Hát nem romantikus....?

Baudelaire: AZ ALBATROSZ

Szembe állítja az albatrosz természetes viselkedését, a kényszeredett helyzetbe esettével. Szegény párán, megesik az ember szíve. Érezni rajta, hogy a költő magáról beszél, hogy olyanra kényszerül amiben nem érzi jól magát, ahol suta, ahol kigúnyolják (akár ahogy Jézust is) Végül az utolsó versszakban ki is mondja, hogy a költők mennyire hasonlítanak erre a lényre.
Nekem tetszik Baudelairenek ez a verse, főleg mert említenek benne evezőt. Na jó viccen kívül, tényleg jónak találom benne, hogy egy abszolút hétköznapi, ember közeli képpel fejezi ki a gondolatait és szerintem nem olyan fennkölt nyelven, amitől csöpögössé válhatna. Így egyszerű módon, könnyed eszközökkel éri el együtt érzésünket.

vezetek

Voltam vezetni, a héten kétszer is. Most, hogy már van fogalmam a nehézségekről és a bonyolultságáról, már nem hajtom annyira. Úgy értve, azt se bánom, ha egy héttel később teszek vizsgát. De az oktatóm már betervezte, szóval nincs laca-faca. Rapid-jogsi, de a lényeg, hogy valóban jól és biztonságosan vezessek. A hirtelen rám zúduló nehéz súly alatt, belátom, hogy ez egyáltalán nem játék. Uram segíts!

Zenetábor

Ah.....! Üdv Föld! Én a fellegekben vagyok! Ma jöttem haza zenetáborból!
Olyanok között lenni akik szintén rajongnak a zenéért szuper érzés!!! Plusz a hozzáértésük is teljesen lenyűgöző! Elmondhatom köztük könnyű lelki társra találni.
Persze zseniális tanárok voltak. Hihetetlen szaktudással. Akik azért vannak, hogy elérjem az álmaim. Elmondták, hogy miben kell javítanom és mi az amit jól csinálok. Remélem a sok infot kamatoztatni tudom és nem száll ki a másik fülemen. Persze emberileg is szuperok voltak. Jó volt látni egy pár nagyot, hogy milyen az életünket a zenének szentelni.
Szuper csajokkal találkoztam és persze fiúcskákkal is. :) Egyszerűen már most hiányoznak. Főleg a mai du.- n tetszett. A srácok/ lányok tudása elképesztő tényleg millió puszi nekik. Úgy szeretnék egyszer én is így tudni zongorázni, főleg ennyi idős koromban. Különben a hangversenyek is tetszettek, de az amit a mai magánkoncerten előadtak egyszerűen nem tudom szavakba önteni. El vagyok ragadtatva.
Ja azért a továbbtanulásba is segített ez az egész, ami szintén már csak tetézi azt a jó érzést, amivel elteltem.
Már csak attól félek, hogy egyszer felébredek és a rideg valóság fogad.
Mégis, hogy zenéljek ezek után? Nem érzem elég jónak bármit csinálok is, nem hasonlít A ZENÉHEZ. Elképzelnem is nehéz, hogy pótolhatom a lemaradásomat, mert akármilyen törpék is szerepeltek, olyan mértékű magasságba tették A ZENE fogalmát. Másnak lehet, hogy ez általános, de én nem tudok mit kezdeni, mintsem cselekedni. Egy évem van arra, hogy legalább azt a szintet elérjem amivel kiérdemlem azt, hogy abba az iskolába járjak, ahová csupa lelkitárs jár. És ahol elérhetem a valódi zene szintjét.
Egyébként jó buli a koleszosság, meg a pesti közlekedés és a vonatozás. Úgy érzem és talán az emberek reakciói is azt mutatják, hogy megváltoztam. (Remélem pozitív irányba) Tök jól érzem magam.
Nekem egy ilyen felér egy wellnes hétvégével:)

Bűn és bűnhődés

A legelején, ahogy az ember megismeri a főszereplőt, számít valami bűnre. Ez mindenképpen tartotta bennem a lelket az olvasáshoz, vajon mi lesz. Gondoltam lopásra (uzsorás asszony) és gyilkosságra. Sajnos mielőtt ahhoz a részhez értem lelőtték a poént. Mégis mikor Sopron felé a 3 órás vonat úton olvastam (a részt) teljességgel olyan volt, mintha egy Agatha Christie regényt tartanék a kezemben. Az érzékeny lelkem egy kicsit kifordult a nyugalmából a hidegvérű gyilkosság(ok) hatására. Megölte Lizavetát is......! (mély levegőt vesz, majd nyel egy nagyot) Egy kicsit sokkolt a dolog. Aztán az, hogy a saját fizikuma nem bírta elviselni, a lökött elveit és fellázadt ezen már meg sem lepődtem. Még nagyon felizgatott ezután például, hogy behívták a rendőrségre. Hát nem komikus, pont egy gyilkosság után hívatják. Minden esetre az isteni pofonokat és segítségeket, a saját vívódásait és civakodásait elég hosszan írja le mégha, tesz is bele csavarokat elég unalmas. szerencsére a vége kifejezetten pozitív. Avval, hogy rá jött arra, hogy nem áll felette a többi embernek és eltudta fogadni Szonya tisztaságát és szeretetét megmutatta Isten mérhetetlen kegyelmét.
 Volt benne minden izgalom, gyilkosság, aggodalom, erőszakos férfiak, önfeláldozó nők, szerelem, kényszer egy nem kívánt házzasságra, jó, rossz és teljes katarzis, megbánás, lelki megkönnyebülés. Egy szóval minden, ami egy értékes és felkavaró regénybe kell. Nagy hátránya, hogy mindezt hosszan elhúzza. A végén "legurulnak a rollings stone-ok", hogy végre vége és természetesen, hogy hősünk jobb útra tért. Mondhatni happy end! Furcsa mi? mintha egy holiwoodi szapanoperáról beszélnék. Szerencsére ennél többről van szó, ezért is adják kötelezőnek. (Ja, a fogalmazás módja, nagyban eltér a szapanoperáétól. Csak, hogy szépítsek ezen a kijelentésemen:))

hiány

Hát, igen rég írtam utóljára, de van mentségem. Főleg az, hogy nem volt netem, mellékesen pedig már eléggé bolondokháza volt. Értem ezt a sok rohanásra, a saját összeszedetlenségemre vagyis arra, hogy baromira elkellett már ez a szünet! A héten sokszor kijött a számon: I hate it! Igen bolond voltam= kettyós és
"ordítottam, toporzékoltam, hogy hagyja" a tanulást mára
kezdődjék a szünet. Ám eddig hiába,
de most végre itt van és kihasználom a hirtelen rám találó nyugalmat arra, hogy a felszabadult időmben kikapcsolodok. pl. már rajzoltam, blogolok, zenét hallgatok közben és a következő pont egy jó film lesz és a korai lefekvés, sok alvás. Jó mi? Ajánlom mindenkinek! Mert bár sok tanár azt hiszi a szünet azért van, hogy nyugottan meg tanulhasd azt, amit a hétköznapok mellett nem tudsz (tisztelet a kivételnek:p), de igazából azért van, hogy erőt gyűjts a hétköznapokra, a tanulásra, a rohanásra. Ezt persze teheted aktívan is és elmehetsz szórakozni a barátokkal, vagy elolvashatod az érdekes (kötelező) olvasmányokat. A lényeg a tudaton van, hogy szünet van. Mégha hamar el is telik majd!!!:(

vasárnap

Hát, igen a vasárnapom, olyan hosszú volt, hogy még időm se jutott leírni, amit annyira szerettem volna és most már nem tudom mi is volt az pontosan. Mindenesetre, délután felszerelték a szenzációs, hőtárolós radiátorom és a falvédőm. Egészen pofásan néz ki a szobám de a fő, hogy sokkal melegebb, mint a lakás bármely más pontja. (Eddig nálam volt a leghidegebb) Elmondhatom, hogy amint kitettem a lábam a házból azonnal visszavágytam a meleg szobám pamlagára. És ez így volt egész nap amíg valóban haza nem értem.

Lévén, hogy itt az ŐSZ:( eléggé elkeseredtem, mert én kifejezetten a forró, világos nyári napokat szeretem. Lesulytó, hogy nem nyithatom ki az ablakom, pedig úgy szeretem és hogy hamar sötét lesz és a Nap alig süt szóval, depi vagyok.

 A Star Warsban hirtelen össze állt a kép és meg kell mondjam nagy csalódás volt ez a rész és még erről is álmodtam. Aztán elkezdődött a hét és oda-vissza futkoshat az ember a hidegben. Hétfőn edzés helyett U17-es lány focibajnokság volt. Magyar- Horvát 3: 2. Nagyon vicces volt. Egy kicsit csalódtam benne, többet vártam, dehát ez mégis csak lányfoci! Nyugi nem szólom le, csak más mint a fiúké, de erről ne nyissunk vitát.

Jó éjt mindenkinek és mihamarabbi tavaszt!!!

mese

Este megnéztem a Losangelesi tündérmeséket! Mindenkinek ajánlom, mégha fáj is a szívem miatt! Tudom hogy du-n azt írtam, hogy elégedett vagyok az életemmel, de egy szépség hibája azért van. Ez a film rendesen rá vetít erre és mint bármely másik hasonló film esetén is, ilyenkor mindig fájó szívvel hajtom álomra fejem és remélem, hogy egyszer rám talál a valóság!
Jó éjt!
:
:
:
Szép álmokat! (L)

Jó túlélést!

Remélem összejön ÖTÖKre a Kék és Narancssárga! Szurkoljatok!

Ja és hajrá túlélősök! Most már csak ki kell bírnotok a kialvatlanságot. Ami engem illet én helyettetek is kialudtam magam!

Holnap Star Wars III.! Miért rakták át vasárnap estére? Ez nem fair:( Még 1 nap!

Bováryné

Keresztnéven Emma! Ezt nem volt szerencsém:) olvasni, de a történet elmondása alapján, azért meg van róla a véleményem. Igyekszem burkoltan!
Szerintem a csaj egy önző liba volt! (hopp) Tehát a hölgy csak a sáját szórakozására tudott gondolni. Arra, hogy a gyerekének, a férjének szüksége lenne rá, de legalábbis arra, hogy ne herdálja el a pénzük nem figyelt. Nem értékelte. Túl sokat, akart, várt az élettől. Sehogy se volt elégedett vele, mert nem a valóságban élt, hanem a regény világban. Lehet, hogy én is sok mindent képzelek el pusztán a filmek alapján, de nem tölt el elégedetlenséggel a jelen helyzet. Sőt kimerem jelenteni, hogy élvezem az életem. Barátok, szerető család, jó iskola, kellő exisztencia, kell ennél több? Persze Emma helyzete más volt, abból a szemszögből, hogy más világban élt család anyaként, de az se ad okot az unalomra. Meg kell látni az apró dolgokban is a szépet, és az adott dologban kell örömöt lelni.
A könyv egy jó tanulság arra, hogyan értékeljük az életünk, hogy ne végezzük úgy mint Emma. Be kell ismerni az öngyilkosság rossz megoldás, tehát, ha mindent elrontva érzel, se add fel.

Hétvégeee

Ma voltam Tbányán a Vc-ben(Vértes Center). Nem kell megijedni nem shoppingolni voltam, hanem sport napon ergometeresztettük a gyerekeket egy tök szuper programmal. Szóval még nemkünk és élmény volt. Aztán elfelejetettem számlát kérni, így az edző kiakadt és most kifizetjük a kaját.

Haza érve gyors elfoglaltam a gépet, hogy írjak egy véleményt, mert eléggé le vagyok maradva. Megnéztem a Sue, és a Panka blogját (tegnap a Bogyét), de sajna, mivel nem vagyok tag nem tudok kommentezni.Szóval ezt sajnálom. Csajok, nem tudjátok, úgy beállítani, hogy laikus is írhasson? Itt lehet! (Reklám helye!) Meg volt az első látogatom. Különben amit eddig néztem blogok tök tetszettek.

Tommy Emmanuel hallgatok, azért tud valamit a fickó. Egyszer szeretnék én is így érteni valamihez (hangszerhez). Mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a blúzt és a humort a zenében.

Még meg kell szenvednem a kövi bejegyzéssel, mert amit eddig írtam, az nem tetszik, szóval cenzúráztam és majd kitalálok, valamit, hogy úgy tünjék friss az élmény!

U.i.:Bocsi, hogy elloptam ezt a szinezgetős ötletet, de nagyon tetszik. Szóval emberek, az ötlet nem enyém, nem engem illet a dícséret.

Van blogom!

Háát, igen! Sikerült egy blogot csinálnom! Reményeim szerint nem csak a kötelező bejegyzések lesznek benne. Jó, dolog ez a személyes hely, remélem lesz erőm, kedvem, energiám lelkesen irkálni bele. (u.i.: Remélem a helyesírásom is javul.)

Köpönyeg

Mindenki szerint unalmas volt és hogy a második felétől élvezetesebb. Én nem így voltam vele. Nekem egy kellemes délutáni limonádénak tűnt az első fele. És különösen az első részével voltam, így . Egy fárasztó nap után tetszett az, hogy ez egészen hétköznapi dologról szól, mégha tartalma volt is, akkor is kikapcsoló volt. Nagyot csalódtam, mikor ez a kellemes hangulat megszűnt. Ami eddig felüdülést jelentett, függetlenül, a szerencsétlenkedésektől, egyszerűen lehangoló lett és valóban szánalmassá vált. Így hát olvasás közben nagy élmény volt, de a rablástól számitva összességében csalódást okozott. Szerencsére nem éreztem együtt Akakij Akakijeviccsel, talán ezért is találtam (szánalmasan) szórakoztatónak a figurát, aki még szellem képében sem tudott túllépni önmagán. Meg fogott az is hogy nem kell nagy embernek lenni ahhoz, hogy könyv ill. kisregény írodjon rólam. Szóval egyszer érdemes eleovasni, de óva intek mindenkit a megismétlésétől. Remélem nem áradoztam túl sokat róla, mert annyira nem tetszett. De valamit  írnom kellett. Különben nagy előnye, hogy rövid.

Beköszönő

Sziasztok! Van blogom. Igyekeztem megformázni, de bejegyzésre még nem volt időm. Így különösen a Tanárnőtől kérek elnézést. Igyekszem időt szakítani a már kész feljegyzéseket begépelni!