Köpönyeg

Mindenki szerint unalmas volt és hogy a második felétől élvezetesebb. Én nem így voltam vele. Nekem egy kellemes délutáni limonádénak tűnt az első fele. És különösen az első részével voltam, így . Egy fárasztó nap után tetszett az, hogy ez egészen hétköznapi dologról szól, mégha tartalma volt is, akkor is kikapcsoló volt. Nagyot csalódtam, mikor ez a kellemes hangulat megszűnt. Ami eddig felüdülést jelentett, függetlenül, a szerencsétlenkedésektől, egyszerűen lehangoló lett és valóban szánalmassá vált. Így hát olvasás közben nagy élmény volt, de a rablástól számitva összességében csalódást okozott. Szerencsére nem éreztem együtt Akakij Akakijeviccsel, talán ezért is találtam (szánalmasan) szórakoztatónak a figurát, aki még szellem képében sem tudott túllépni önmagán. Meg fogott az is hogy nem kell nagy embernek lenni ahhoz, hogy könyv ill. kisregény írodjon rólam. Szóval egyszer érdemes eleovasni, de óva intek mindenkit a megismétlésétől. Remélem nem áradoztam túl sokat róla, mert annyira nem tetszett. De valamit  írnom kellett. Különben nagy előnye, hogy rövid.