Szép vers. Teli van összecsengéssel, amitől nagyon dallamos és fülbe mászó lesz. Végig viszi az ŐSZ metaforáját(?), az elmúlást és kifejezi elvágyódását. Egy kicsit nosztalgiázik, majd belefárdva felsóhajt.
Mintha az egész vers (szintén!) csak egy sóhaj lenne. Kedves dalocska, de sokkal többet nem tudok írni róla, a rövidsége miatt és az egyértelmű mondanivalójából kifolyólag.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése