A legelején, ahogy az ember megismeri a főszereplőt, számít valami bűnre. Ez mindenképpen tartotta bennem a lelket az olvasáshoz, vajon mi lesz. Gondoltam lopásra (uzsorás asszony) és gyilkosságra. Sajnos mielőtt ahhoz a részhez értem lelőtték a poént. Mégis mikor Sopron felé a 3 órás vonat úton olvastam (a részt) teljességgel olyan volt, mintha egy Agatha Christie regényt tartanék a kezemben. Az érzékeny lelkem egy kicsit kifordult a nyugalmából a hidegvérű gyilkosság(ok) hatására. Megölte Lizavetát is......! (mély levegőt vesz, majd nyel egy nagyot) Egy kicsit sokkolt a dolog. Aztán az, hogy a saját fizikuma nem bírta elviselni, a lökött elveit és fellázadt ezen már meg sem lepődtem. Még nagyon felizgatott ezután például, hogy behívták a rendőrségre. Hát nem komikus, pont egy gyilkosság után hívatják. Minden esetre az isteni pofonokat és segítségeket, a saját vívódásait és civakodásait elég hosszan írja le mégha, tesz is bele csavarokat elég unalmas. szerencsére a vége kifejezetten pozitív. Avval, hogy rá jött arra, hogy nem áll felette a többi embernek és eltudta fogadni Szonya tisztaságát és szeretetét megmutatta Isten mérhetetlen kegyelmét.
Volt benne minden izgalom, gyilkosság, aggodalom, erőszakos férfiak, önfeláldozó nők, szerelem, kényszer egy nem kívánt házzasságra, jó, rossz és teljes katarzis, megbánás, lelki megkönnyebülés. Egy szóval minden, ami egy értékes és felkavaró regénybe kell. Nagy hátránya, hogy mindezt hosszan elhúzza. A végén "legurulnak a rollings stone-ok", hogy végre vége és természetesen, hogy hősünk jobb útra tért. Mondhatni happy end! Furcsa mi? mintha egy holiwoodi szapanoperáról beszélnék. Szerencsére ennél többről van szó, ezért is adják kötelezőnek. (Ja, a fogalmazás módja, nagyban eltér a szapanoperáétól. Csak, hogy szépítsek ezen a kijelentésemen:))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése