FÁJDALOM

És most nem a forgalmi vizsgámról szeretnék írni, hanem Csehov művéről. Leírja, hogyan próbálja meg feldolgozni egy pétervári kocsis fia halálát. Az embereknek nagy fájdalmat jelent, ha gyermekük előbb hal meg, mint ők. Szegény kocsis már egy hete azon nyomasztja magát, hogy a fia itt hagyta. Pedig tán neki kellett volna inkább meghalnia, elvégre is ő az idősebb és a fiatalságnak még élnie kellett volna. Az embereknek szükségük van arra, hogy kibeszéljék magukból a fájdalmat. (Ezt nagyon jól tudom.) És Jonának nincs senkije, aki meghallgatná. Próbálkozik ugyan elmondani, de a nagyvárosi élet zajában, senki sem hallja. Az a baj, hogy a rohanás miatt semmi személyes nincs a nagyvárosi életben, mint azt esetleg már megszokhatta  Jona falun. Az emberek egy nagy városban kősziklába zárják érzéseiket. Mondhatni személytelenné válnak.
Az egyetlen, aki meghallgatja a ló. Számára nem kínos a téma, nem menekül előle, nem kerüli. (nem mintha tudna.) Mai ember számára a halál, mint téma kerülendő, pedig régen ez teljesen hozzá tartozott az élethez. Ennek ma is így kéne lennie. Ám a SATantenna azt sugározza, hogy kerüljük el az érzelgősséget, pedig ez hozzá tartozna a létünkhöz, az emberségünkhöz.  Evvel kell szembe néznie Jonának is és talán erre a szomorú tendenciára akarja felhívni figyelmünket Csehov. Minden esetre mi figyeljünk oda ember társainkra és a saját érzéseinkre, hogy megőrizhessük emberségünket.