világirodalmi bejegyzések

Most úgy tűnik nekem, hogy körübelül mennyiségre megvannak a bejegyzéseim (bár az utolsó rövid lett), a minőség felől nem én döntök. Mégis, ha valami miatt keveselné a tanárnő, írok egy rövid összefoglalót a 19. század második felének világirodalmáról, hátha beleszámít és szépít valamit. (mert nem azért csinálom, minha olyan sok időm lenne)
Tetszik ez a korszak. Nyilván azért tanuljuk külön, mert egészen más, mint a többi, jól elkülöníthető, mégha közel sem egységes. De én is azt mondom, hogy teljesen eltér ez a korszak az eddigiektől. Máshogy vélekednek dolgokról, más szemmel nézik, máshogy látják a világot. Szerencse, hogy egy korszak elején  mindig beszélünk a kor világnézetéről, de tényleg fontos tudnunk ahhoz, hogy átérezhessük a versek, művek mondanivalóját. A fiatalságnak tetszik egy szecessziós ábrázolásmód, ahol nem cicóznak sokat azon, hogy lenne tökeletes. A spontanitást hirdeti. Ebben a korszakban talán a romantikánál is nyersebb a megfogalmazás mód, ami a szimbolizmusnak köszönhető, más különben kiírna egy dögről, vagy egy elfogott albatroszról. Kijelenítene meg egy sirályt három féle alakban és kinek jutna eszébe hatalmas értékké emelni egy vadkacsát. Félelmetesen színes világ tárulkozik ki. Egy teljesen más világ, egy teljesen más irodalmi nézőpont, egy teljesen más irodalom. Mégha a világ és az irodalom ugyanaz is, mégis máshogy jelenítik meg ezek az írok és költők. Zseniális, ahogyan változik az idő, mennyire más lesz minden.
Ma nagyon modern művekkel találkozhatunk, vajon ha nagymama leszek, akkor már a rap művészeket is tanítani fogják irodalom órán. "Tinódi Lantos sebestyén ezeket énekelve adta elő", Snoop dog meg reppelve. Ne botránykozzék meg nagyon a tanárnő, de mindig is érdekelt, hogyan fog kinézni a tanítás unokáim számára. Gyakran játszom el a gondolattal, de persze biztosra soha nem mehetek, hiszen lehet, hogy addigra eljöna világvége:P. Mindenesetre jó látni, hogy szinte mindig van valami új, amit a világ kitalál, hogy ne legyen olyan unalmas és sablonos minden. Ez így tökéletes, színes és érdekes. És mindig lesznek irodalmárok akik a maguk íze szerint fűszerezik majd.

Bocsásson meg a tanárnő, ha félelmetesen nagy tévedéseket írtam, csak eszembe jutottak dolgok a korszak nagy alkotóiról :) és gondoltam feláldozok még egy kis időt a bejegyzésükre.