2010. május 24., hétfő

Kosztolányi: Mostan színes tintákról álmodom...

Ismét a gyermek hangot halljuk, amikor Kosztolányi felsorolja milyen sok fajta színnel szeretne írni és kinek. Épp csak azt nem mondja meg mit, de a hangulatból érezhetjük, hogy csupa vidám dolgot. Gyermeki örömmel szeretné elmesélni leveleiben az élményeit. Azt hiszem ezt mindannyian eltudjuk képzelni, mit írhat egy gyermek arany tintával az édesanyjának. Szerintem összességében ezzel azt akarja elmondani, hogy mi mindenre vágyik az életében. A színek teljes palettája azt jelzi, hogy lényegében mindennek szeretne részese lenni. Végül az utolsó mondatnak negatív a visszhangja. Kiszínezni csak azt lehet, ami nem elég színes még. Egy kisgyermek fejében ilyen meg se fordul hogy nem elég színes az élete, ilyet csak egy felnőtt mondhat, aki már rálát annyira az életére, hogy lássa annak szürkeségét. A kis gyermeki mohóság inkább csalódottságba megy át, amikor érzi, mire van még szüksége. Annyi mindenre vágyhat még az ember az élete elején, de közben eltelik az idő, és szürkék maradnak a percek. Én színesnek tartom az életem, bár jól tudom milyen színekkel lehet még gazdagítani, mondjuk sűrű- rózsaszínnel, szenvedélyes-pirossal vagy győzelmes- arannyal, de hiszem hogy ezek is rám találnak. Ez a legtöbb, amit most tehetek reménykedni és amíg meg nem szerzem őket verejtékes munkával, addig élvezem azokat a színeket, amikkel most mégis csak teljes az életem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése