Látogatásunk Wormsban
Kis csapatunk egy borús reggel indult németországi útjára. Reggel hatkor találkozott a két autóra elkülönülő tábor a Penny parkolójában. Megállapodtunk, hogy a legbiztosabb, ha a Toyota megy elől Zoli vezetésével és a GPS irányításával. Az utat autópályán tettük meg, kisebb megállásokkal, amik szükségessé váltak 10 óra autókázás közben. Wormsban ugyan bolyongtunk egy kicsit, de végül megbizonyosodtunk arról, hogy jobb helyen nem is lehetnénk. Egy telefonálás után, már azt is tudtuk, hogy hamarosan megérkeznek fogadásunkra. Sabine bemutatta az itteni csónakházat, és el kellett döntenünk, hol szeretnénk letelepedni. Mi a vidéki sátorozást választottuk. Csak addig maradtunk a nyüzsgő városban, amíg az elnök és felesége jelenlétével meghívtak minket egy vacsorára a szomszéd étterembe. Ezután mutatták meg nekünk a lampertheimi evezős telepet. Kétségkívül nagyobb kedvünket leltük a zöld pázsitban, mint a betonrengetegben, bár annak is meg lett volna a maga előnye. Sátor felverés után, - mint a többi este is - elbeszélgettünk az étkezőben. Másnap vasárnapi reggelire invitáltak minket szintén egy wormsi étterembe. És még az időpontot is későbbre tetették, hogy az üdülők tovább alhassanak. Reggel újabb ismeretségre tettünk szert Ushi szeméjében. Ő mutatta az utat az étteremhez, bár puszta gesztusból, úgy hiszem, magunk is betaláltunk volna a szokott helyre. A svéd asztalos reggelin lelepleződött a német tudásom, amit eddig titkolni próbáltam, magam sem tudom, miért. És újabb barátunk: Holger magyar tudására is fény derült. A város nevezetességeit a legnagyobb hőségben tekintettük meg, persze ez Németországban közel sem a nálunk megszokott harmincon fokokat jelentette. Láttuk a régi városfalat és utcákat, a zsinagógát és a zsidó temetőt, egy kolostort, és megtekintettük belülről a wormsi dómot. Holger meghívta a hölgyeket finom olasz fagyira. Késő délután érkeztünk vissza a szállásra. A csapat két négyesre osztódott egy-egy kormányossal, Sabine a lányokat igazgatta, Holger a fiúkkal evezett a Rajna holtágán. Estére kellőképpen elfáradt mindenki. Másnap reggel, hétfőn Ushi és Holger jött értünk. Megmutatták nekünk Heidelberget. Ez a város igazi turista látványosság. Bergbahnnal utaztunk fel a kastélyba. Láttuk a világ legnagyobb hordóját és leszüreteltük a kastély eperfáját. A városba volt, aki egy csúszdán érkezett vissza. Jócskán kicsúsztunk az időből, így a heidelbergi ebéd után késve érkeztünk a szállásra, ahol Jochen várta, hogy vízre segítsen minket. Holger természetesen most is készséggel segített az evezősöknek. Kedden megismertük Christinet, a kapcsolat tartót és egész nap a szálláson segítettek Jochennel az evezésben. Délelőtt dublók és szkiffek mentek vízre. Délután Edit is megtanult evezni idegen nyelven. Lekerült a vizibicikli is, végtére az is egy jó kis vízi jármű. És úszva is kipróbáltuk a holtág vizét. Hiihideg volt! Estére magyar gulyást terveztünk felszolgálni a meghívott vendégeknek. Aggódtunk, hogy magyar fűszerpaprika nélkül, hogy fog sikerülni, de a szakértők véleménye szerint teljesen autentikus lett. Jochen beszerzett egy óriási fazekat, amit felszereltünk a tűz fölé. A főzés során próbálta megtanulni, hogyan készül a magyar gulyás, de nem derült ki, mekkora sikerrel járt. Az eső a vacsora közben „bele köpött a levesünkbe”, de megadta a hangulatát az estének. Miután elállt, moldvai táncházzal próbáltuk eredetivé tenni a magyar estet. Az ebédlőben mindenféle őrült játékokkal fárasztottuk le magunkat. Az éjszakai esőzéseknek hála aznap már négyen aludtunk az ebédlőben, mert a sátrunk „nem állta jól a sarat”. Szerdán Christinnel és Holgerrel Felsenmeerbe kirándultunk. Ez egy völgy - csodálatos geológiai látványosság - tele hatalmas kövekkel, amiken felmásztunk a dombtetőre. Visszafelé beugrottunk Holger városába. Kapkodva tüntettük el a vacsoránkat, mert indulni kellett Wormsba a rajnai evezés miatt. Ádám és Krisztián egy-egy három személyes hajóban evezhettek a németekkel együtt. A lányok Stefannal, az elnökkel és Sabinével gyűrték le a távot. Feleveztünk a lampertheimi csónakházhoz, majd visszacsurogtunk Wormsba. Csütörtökön Christinnel és Jochennel kalandparkba indultunk. Az erdőbe befelé sétálva még kipróbáltuk a játszóteret. Megérkezésünk után tájékoztattak minket a szabályokról, azután vághattunk neki a három órás kalandnak kellő mennyiségű adrenalinnal. Ki meddig bírta. Őrült tempóban akár végig is lehetett csinálni mind a nyolc pályát. 16 méteres magasságokban csüngtünk, mint majom a fán. Biztosítok mindenkit, hogy ezzel is sokat edződtünk, hisz képletesen ugyan, de gyakran az életünk múlt rajta. (Szerencsére be voltunk biztosítva.) De a karunkat komolyan megéreztük a végére. Este grillpartival kedveskedtek a németek. Vacsora előtt még eveztünk egyet a német fiatalokkal. A partin kisebb tömeg gyűlt össze a tiszteletünkre, ez vendéglátóinkat is meglepte. A két nemzet tagjai ajándékokkal köszönték meg egymásnak az együtt töltött szép hetet. Kellemesen elbeszélgettünk a közös estén, és meghívtuk egymást a következő évre. Mindezt egy éjszakai fürdőzéssel koronáztuk meg. Péntek reggel a társaság fele összepakolt és hazaindult - a legnagyobb dugóban és viharban. A másik társaság megnézte a nekünk szánt hajókat. Kipróbálta a német mozit, kedvére vásárolt és jól töltötte az utolsó napját.
Elmondhatom, hogy mindenki számára emlékezetes maradt ez a Németországban töltött hét, és reméljük, hogy az egyre pezsgőbb partnerkapcsolat hatására még lehetőségünk lesz találkozni német barátainkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése