Babits: Fekete ország

Félek ezt a fekete országot Babits nemcsak álmodta. Valószínűleg már akkor is,de ma különösen érvényes, hogy mindennek a lelke, azaz belül  minden fekete. Szerencsére van még pár ember, akinek fény tölti be a szívét. Mert nem a pénzt hajhássza, nem hagyja magát butítani a tévé által, nem tölti a hétvégéit szórakozásból a plázában. Hanem Istenre figyel és vele tölti ki a szívét. És ha nem sötétek, akkor oda tudnak figyelni, a környezetre, a tárgyakra, hogy azokat ismét megtöltsék nemes céllal. Meglássák bennük a jót, amitől jóvá is vállnak. Reméljük hamarosan a világosság fiai lesznek túl nyomó részt és minden újra széppé, fényessé, értékessé válik és talán a Paradicsom is ránk talál. Ez a vers bár kívülről fekete a tinta miatt, belül elképesztő tartalommal rendelkezi. Mélységeiben megérintő. Az emberre anélkül hat, hogy különösebben értelmeznie kellene a verset. Ez látszódott is az osztályon mikor először hallották ezt a verset. Valahogyan ez a vers kis szikraként felnyitja az emberek szemét arra, hogy mire figyeljenek oda. És ez nem csak azért virít róla, mert tetszik.