Babits: Balázsolás

Sokszor fordul elő a gyarló emberrel, hogy csak akkor fordul Istenhez, ha bajban van. Babits a gégerákja miatt Szent Balázst keresi fel akire, mint gyerek tapasztalt felnőttre néz fel. Bízik benne, segítséget, tanácsot kér tőle. Még azt is elviseli, hogy kinevesse, pedig ezt a gyerekek általában rosszulviselik. (Már ha gyereknek számítok még), hogy csak most gyermeki elkeseredettségében keresi fel újra őt. Bár ez azért lehet, mert Szent Balázs nem ezért nevetné ki. Csupán azért mert megijedt, bár jól tudja, hogy az Úr ott volt neki végig és bűntudata van mert most jutott eszébe az Úr. A hétköznapi ember, ha kinevet szívesen megkérdezném tőle, milyen jogon nevet ki engem ezért is ezért, mikor ő is etc....? De Szent Balázsnak szabad, mert belőle a jóság árad. Megtapasztalt mindent, már megjárta a "poklot" is neki szabad nevetni a gyermekiségünkön, mert az(tán) segít. Nem tudni, miért és hogyan de a nevetés segít. Nem feltétlenül, ha rajtam nevetnek, bár nem kizárt. De ha velem nevetnek, vagy rám mosolyognak az segít a nagy bajban. Elvégre is ha tényleg nagy a baj, akkor nem segíthet más csak az Isten a mosoly pedig egy szelet Isten szeretetéből. Így segít Babitson is ebben a nehéz időben és bár teli van félelemmel mégis megnyugvást találhat a mosolyban. (mi ez fogkrém reklám?:) Kívánom, hogy senki ne jusson el addig, hogy nagy bajban térjen vissza csak az Istenhez. Egy részt, hogy közbe ne forduljon el, más részt, hogy ne kerüljön soha olyan nagy bajba amin már csak az Isten segíthet.