Rilke: A PÁRDUC

Kifejezi azt, hogy a magány, a bezártság, mennyire rabul ejti (itt negatív hangként) a lelket és a szív a kívülről érkező hatások előtt már teljesen kővé dermed. Beszélhetünk a költő magyányáról, bezártságáról, de sokkal érdemesebb megemlítenünk a mai embert, aki saját csapdájába esik. A pénzhajhászás, a beteges megfelelni akarás, a rohanó világ, a média negatív behatása, vagy saját gondolatai, érzései csapdájában éli mindennapjait. Igen, ezek mind olyan hatások, amitől begyöpösödünk és konzerválodunk, míg meg se érint, ha balesetet látunk, vagy ha áttaposunk mások lelkén. A vers nem írja, hogy ez ellen mit tehetünk, de talán, ha érzékenyekké válunk az apró dolgokra, álmokat szövünk és lélekben gyerekek maradunk egyszer kinyílnak a kapuk és eljön a mennyek országa. (de ez addig is titok)