Babits Mihály: Messze...messze

Ha választanom kéne, hogy hova utazzak messze, azt hiszem ez a vers kíválóan alkalmas lenne arra, hogy rövid ismertetőt adjon a választandó országok közül. Ezek alapján eldönthetném, hogy van- e egy icipici kedvem hozzá vagy esetleg rendkívül érdekel és melyik az ami cseppett sem izgat. Annyira jól elmondja a lényeget tömören, hogy ennyiből tényleg meg lehet határozni, milyen érzésem kapcsolódik az országhoz, amit Babits egy- egy helyen költői képekkel teszi még érzékelhetőbbé. Ezek alapján bármikor elmennék Spanyolhonba, Olaszhonba, Svájcba. Érdekes a leírás alapján Görögbe annyira nem. Angliával elfogult vagyok oda elmennék és remélem el is fogok. Svédország rideg, Franciaország idétlen, Németország unalmas (már bocsánat). Mindenesetre tényleg rendkívül színes útikalauz, ám versé az utolsó versszak teszi. Persze Babits más korban élt, amikor az utazás nem volt ilyen gyors és egyszerű mint manapság, de ennek ellenére is érvényben marad rabságunk, mert az ember ideje véges és a világot igazán jól megismerni és szívünkbe zárni nem elég egy ember öltő, még nem... De nézni nézhetjük, látni azonban tényleg olyan sok minden szükséges. Az emberi szem nem elég hozzá.