Ady: Új vizeken járok

A vers tényleg olyan, mint amikor valaki új helyre érkezik bekukucskál, körbenéz, elszalad innen- oda és nem bír betelni a látvánnyal. Az egész vers érezteti ezt a lendületességet, ezt a haladást, rohanást a mindig visszatérő soraival. Először tétova, még bíztatja magát (=hajót). Majd szárnyra kap és nincs megállás. Nem győz betelni az új lehetőségekkel. Erőre kap. Ráébred, hogy már nem a régi vágyait, álmait követi, már nincs szüksége rá. Minden megújul benne a vágyai, az álmai, a titkai, a kínjai. Bennem felmerült a kérdés, hogy a saját megálmodott álmaira, vagy arra utal, hogy valaki megálmodott neki egy jövőt, amire ráébredve most tiltakozik ellene és saját lábára áll. Ilyenre nekünk is figyelnünk kell, mert komoly következményei lehetnek, ha nem a saját álmaink követjük, hanem azt, amit más kitalált nekünk. Az utolsó versszakban ki is mondja, hogy mi az, amibe nem egyezik bele. Ő több akar lenni, más akar lenni, egy hétköznapi költőnél, mindegy, hogy póriasabb annál, vagy magasztosabb, egy a lényeg, hogy ne legyen átlagos. Ez nagyon tetszik, mert a mai világ minél inkább arra törekszik, hogy tucat embereket gyártson. Gyakran nem értékeli, vagy megveti az egyéniségeket. Nem ismerik el azt, aki kilóg a sorból. De ez egy negatív folyamat, tehát bármilyen nehéz is, nekünk meg kell őriznünk az egyéniségünk. Mivel ezt a küzdést én is átélem, mint a legtöbben körülöttem, így ez a vers kiváltképpen kedvemre való, mert jó példa, hiszen Adynak sikerült kiemelkedni a tucat emberek közül.