Ady Endre: Az Úr érkezése

Ez a vers különösen megfogott, főleg, mert igazgatóúr ült mellettem, de a mondanivalóját tekintve is. A mély ponton rátalálni az Istenre nehéz, mert a legtöbbünk, ilyenkor elfelejtkezik Róla, pedig a nehéz időkben kell hozzáfordulnunk leginkább. Ha mi nem figyelünk Rá, nem jön létre a kapcsolat, mert nekünk is bele kell adnunk a részünket, ahhoz, hogy ránk találjon az Isten. Ady Isten kereső ember volt, így az Isten megtalálta őt a gödörben is. De meglepte, mert egy dicsőséges fényben, nagy robbajjal érkező Atyára számított. Az Úr azonban csendben érkezett és szeretettel átölelte, felkarolta, felkavarta őt. A találkozás élményé örökre vele marad, már csak az Istent képes látni. Az hogy elmúlt ifjúsága szerintem azt jelenti, hogy bölcsé vált és most már mindenhol Istent keresi. A Föld összes teremtményében Őt láltja. Valahogyan nekünk is el kellene jutnunk erre a szintre, hogy mindenben az Atyát lássuk. Ehhez évek kemény munkája kell, amíg ránk is talál és örökre velünk marad.