Babits Mihály: Messze...messze

Ha választanom kéne, hogy hova utazzak messze, azt hiszem ez a vers kíválóan alkalmas lenne arra, hogy rövid ismertetőt adjon a választandó országok közül. Ezek alapján eldönthetném, hogy van- e egy icipici kedvem hozzá vagy esetleg rendkívül érdekel és melyik az ami cseppett sem izgat. Annyira jól elmondja a lényeget tömören, hogy ennyiből tényleg meg lehet határozni, milyen érzésem kapcsolódik az országhoz, amit Babits egy- egy helyen költői képekkel teszi még érzékelhetőbbé. Ezek alapján bármikor elmennék Spanyolhonba, Olaszhonba, Svájcba. Érdekes a leírás alapján Görögbe annyira nem. Angliával elfogult vagyok oda elmennék és remélem el is fogok. Svédország rideg, Franciaország idétlen, Németország unalmas (már bocsánat). Mindenesetre tényleg rendkívül színes útikalauz, ám versé az utolsó versszak teszi. Persze Babits más korban élt, amikor az utazás nem volt ilyen gyors és egyszerű mint manapság, de ennek ellenére is érvényben marad rabságunk, mert az ember ideje véges és a világot igazán jól megismerni és szívünkbe zárni nem elég egy ember öltő, még nem... De nézni nézhetjük, látni azonban tényleg olyan sok minden szükséges. Az emberi szem nem elég hozzá.

Móricz Zsigmond: Tragédia

Ha az ember élete értelmét abban látja, hogy degeszre egye magár ez azt hiszem valóban nagy tragédia. Valahogy ez számomra elképzelhetetlen több okból is. Először mert nem szeretem degeszre enni magam. Rossz érzés, főleg utána a tudat, hogy ezt le kell mozogni. Most különösen át tudom ezt érezni, így húsvét után. Napokat szenvedtem a húsvéti sonka és kalács, na meg rengeteg tojás kombinációjának hatásától. Tragédia...! Ilyenkor jó otthon lenni és olvasni, mert akkor nem zavar a pocakod, mert egy jó könyv leköti a figyelmed. Ezt is tapasztaltam. :) A másik ok, amiért nem értem meg a "főhőst" Kis Jánost mert hála az Istennek nekem nem kell rántott levesen élnem, vagy egy tál rizsen hetente, mint Indiába. Az igaz, hogy nem mannával és ambróziával táplálnak és örülök, ha a menza helyett Anya finom kosztját ehetem, de semmiképpen sem panaszkodhatom. Végül pedig, hogy vannak értékes céljaim, amik kitöltik mindennapjaim. Olvasva a novellát különösen nagy ajándék, hogy ezt elmondhatom magamról. Mindenesetre Kis János rémesen kisszerű. Ebből a szempontból érdekes, hogy írtak róla egy novellát. Elvégre is nem sok történt vele, bár az nem mindennapi.(remélem, hogy nem vagyok ennyire naív) Az ember sokszor keresi élete célját, értelmét. Ebből a novellából megtudhatja, hogy mire nem érdemes célt kitűzni és hogy az ember akkor élhet teljes életet, ha meg van elégedve a jelen állapottal és olyanra törekszik ami jó irányba tereli életét.
"Az Élet él és élni akar,/Nem azért adott annyi szépet..." hogy az ember ostoba céljai miatt ne vegye azokat észre.

Intés az őrzőkhöz

Nemcsak a háború idején, de a mai viharos időkben is int minket a költő az értékek megőrzésére, mint például egyén, lélek, család, szeretet, művészet. Érdekes ugye nem a gyémántot, az aranyat, a luxus villát, a limuzint, azaz a pénzt soroltam fel. Mert bármekkora csűrt megtölthetünk itt a földön, a mennyben csak a talentumok megfelelő kamatoztatásával jutunk előbbre (ha van ott ilyen, hogy előbbre). "Az Élet él és élni akar," meg a fiatalok is élni akarnak. Carpe diem, a pillanatnak ÉLNEK. Hogyan lehetnek biztosak abban, hogy azaz élet, ha ott vagy a legmenőbb bulikban. Számomra a zene az élet, de lehet hogy evvel sem jutok sokra, bár lehet többre mint a hétvégi bulikkal. Az élet= vita, mégis békében jobban felvirágzik az élet. Mi értelme? kérdezhetjük magunktól. De mi értelme ezt kérdezni, hisz mélyen legbelül mindenki érzi, hogy feladata van ebben az életben. Mert nem feledhetjük el küldetésünket. De mi akik őrizők maradjuk meg Istenbe, hogy ne legyünk árvák.

Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben

Hu... Nem semmi... A azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Nehéz ilyen tökéletes szavak után valamit is gagyogni. Nem is vagyok benne biztos, hogy érdemes, de azért megpróbálom. Adynak meglehetősen egyéni Istenkapcsolata van. Ez persze jó, de ha az ember tovább gondolja, valahogy így vagyunk ezzel mindnyájan. Még a legnagyobb hívők sem mondhatják azt, hogy soha nem voltak, lesznek, vagy vannak így ezzel. Istenre szükségünk van, szükség van arra, hogy higyünk benne, hogy magyarázatot kapjanak általa a dolgok és hogy ráfoghassuk saját hibáinkat. Leírja milyen gyökeres változásokat visz végbe az életében a hit. Így húsvét előtt különösen jól hat ez a vers. Hinni, hinni, hinni. Talán ez teszi értékessé, érdekessé a világot. Minden titok, sárkány, boszorkány, óriás lehetővé válik, mindenre van esély csak hinni kell. Csodás káprázatokban lehet részünk, amiből nem tudunk vagy nem is akarunk eszmélni. Sajnos ez a világ tulságosan felnőtt, így nem mernek a varázslatok világában maradni. Szívük már megkeményedett és nem hisznek az álmokban, a mesékben és a gyerekeiket is így nevelik. Csodálkoznánk ma, mi mindenre képes a képzelet, pedig ez valamikor teljesen természetes és magától érthetődő volt. Valahol a belsőnk érzi a hitvilágtól való elszakadást és fáj neki. Ezt sokan elnyomják magukban, de érzékeny lények, mint a költők is érezhetik és írhatnak róla, úgy mint Ady is tette nem is akár hogyan.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Ez a vers különösen megfogott, főleg, mert igazgatóúr ült mellettem, de a mondanivalóját tekintve is. A mély ponton rátalálni az Istenre nehéz, mert a legtöbbünk, ilyenkor elfelejtkezik Róla, pedig a nehéz időkben kell hozzáfordulnunk leginkább. Ha mi nem figyelünk Rá, nem jön létre a kapcsolat, mert nekünk is bele kell adnunk a részünket, ahhoz, hogy ránk találjon az Isten. Ady Isten kereső ember volt, így az Isten megtalálta őt a gödörben is. De meglepte, mert egy dicsőséges fényben, nagy robbajjal érkező Atyára számított. Az Úr azonban csendben érkezett és szeretettel átölelte, felkarolta, felkavarta őt. A találkozás élményé örökre vele marad, már csak az Istent képes látni. Az hogy elmúlt ifjúsága szerintem azt jelenti, hogy bölcsé vált és most már mindenhol Istent keresi. A Föld összes teremtményében Őt láltja. Valahogyan nekünk is el kellene jutnunk erre a szintre, hogy mindenben az Atyát lássuk. Ehhez évek kemény munkája kell, amíg ránk is talál és örökre velünk marad.

Ady: Új vizeken járok

A vers tényleg olyan, mint amikor valaki új helyre érkezik bekukucskál, körbenéz, elszalad innen- oda és nem bír betelni a látvánnyal. Az egész vers érezteti ezt a lendületességet, ezt a haladást, rohanást a mindig visszatérő soraival. Először tétova, még bíztatja magát (=hajót). Majd szárnyra kap és nincs megállás. Nem győz betelni az új lehetőségekkel. Erőre kap. Ráébred, hogy már nem a régi vágyait, álmait követi, már nincs szüksége rá. Minden megújul benne a vágyai, az álmai, a titkai, a kínjai. Bennem felmerült a kérdés, hogy a saját megálmodott álmaira, vagy arra utal, hogy valaki megálmodott neki egy jövőt, amire ráébredve most tiltakozik ellene és saját lábára áll. Ilyenre nekünk is figyelnünk kell, mert komoly következményei lehetnek, ha nem a saját álmaink követjük, hanem azt, amit más kitalált nekünk. Az utolsó versszakban ki is mondja, hogy mi az, amibe nem egyezik bele. Ő több akar lenni, más akar lenni, egy hétköznapi költőnél, mindegy, hogy póriasabb annál, vagy magasztosabb, egy a lényeg, hogy ne legyen átlagos. Ez nagyon tetszik, mert a mai világ minél inkább arra törekszik, hogy tucat embereket gyártson. Gyakran nem értékeli, vagy megveti az egyéniségeket. Nem ismerik el azt, aki kilóg a sorból. De ez egy negatív folyamat, tehát bármilyen nehéz is, nekünk meg kell őriznünk az egyéniségünk. Mivel ezt a küzdést én is átélem, mint a legtöbben körülöttem, így ez a vers kiváltképpen kedvemre való, mert jó példa, hiszen Adynak sikerült kiemelkedni a tucat emberek közül.

Ady: Héja-nász az avaron

Ady olyan szerelemről ír, ami küzdés és harc, nem az idillit fogalmazza meg verseiben. Ez a vers tele van szenvedéllyel, vagy inkább szenvedéssel. Egy olyan kapcsolatról ír, ami kárt tesz mindkét félben. Azt hiszem nem tinilányoknak való romantikus vers, ez véresen komoly. Becsülöm Adyt, amiért ezt így kimerte mondani. Sok költő van, akit elhallgattatak, mert nem tetszett az akkori hatalomnak. Persze ez elsősorban nem a szerelmes versek ellen szólt, mégis nehéz olyat elmondani, amiről tudja, hogy nem szívesen hall róla a világ. Nekem tetszik, hogy elmondta, leírta, így reálisabbá válik a kép a rózsaszín ködben lebegők számára is. Ebben a korban, a lányok nagy többsége nem ilyen szerelmi képet dédelget maga előtt. Lehet, hogy nincs tapasztalata afelől, milyen a megengedhetetlen kapcsolat. A realitás talaján maradva a lányok is tudni fogják, melyik kapcsolat az, aminek érdemes inkább véget vetni és nem hitegetni magukat tovább. Mind ezt nem egy Ady versből szürtem le, de annak kapcsán.:p